Nyírcsaholy története a XX. század kezdetéig

Az egykori Ecsedi-láp határán, néhány kilométerre a Bátorligeti-ősláptól, Mátészalka tőszomszédságában, ott, ahol a nyírségi homok belevész az Ecsedi-lápba, a Kraszna bal partján húzódik meg Nyírcsaholy, a Csonka Szatmár-vármegyei kis település. Fényes Elek így ír róla: „Roppant határ a homokos dombokból, völgyekből, ligetes erdőkből, rétekből áll, s rozsot bőven terem; lápjában sok nádat vághat.” A fentiekből kitűnik, hogy a település egyik része a Nyírséghez, másik része az egykori Ecsedi-láphoz tartozik. A kettő közötti határvonalat a falu főutcája képezi. A község hivatalos nevének helyi ejtése Nyírcsaholy, de lakói és a környékbeliek gyakran csak Csaholy alakban emlegetik. A község 1270-ben a Káta nembeli Csaholyiak birtokaként tűnik fel, (p. Chahol) de ennél bizonyára korábban keletkezett, mert a nemzetség XI-XII. században Szatmárba költöző ágának ez volt az első falva.

A családtörténeti kutatások szerint a tatárjárás előttre visszavezethető Csaholyi család a – Szabolcs vármegyében már a XI. században birtokos – Káta nemzetségből származott. Lényegében véve annak egyik ága, akik Szabolcsból terjeszkedtek Szatmárba.Korai központjuk az ágnak, majd a családnak nevet adó Csaholy (Nyír-Csaholy). Néhány korai falujuk mellé elsősorban a XIII. század második felében újabb és újabb birtokokat szereztek. A Csaholyiak ősi szerzeményeik mellett ekkor rátehették a kezüket a környék legfontosabb közúti csomópontjára Hidaskocsordra, a volt királyi birtokra, s ezzel helyzeti előnybe kerültek. A Csaholyi család uradalomalakító törekvéseihez nagyban hozzájárult az a genetikai törvényszerűség, hogy nagyszámú fiúval megáldott család volt. A XII. század második felében a Csaholyi család uradalmának birtokosai Ábrahám comes Péter nevű fia és unokája Péterfia I. János. Utóbbi a szolnoki ispánságot is viselte és Csaholyi, vagy Csaholymonostori Nagy Jánosnak nevezik okleveleink.

Az 1330-1350-es években több faluval és részbirtokkal gyarapította az uradalmat, mely ekkor már 20 faluból állott. A nemzetség Csaholyban felépített monostorát 1327-ben említik először: Chahal monustera néven. A monostor emléke a falu Monostoroscsaholy elnevezésében maradt meg. A XIV. század elején a monostoron kívül a községben is működött plébánia egyházának Pál nevű papja 1333-34-ben 4 garas pápai tizedet fizetett. 1434 májusában említik a Boldog Szűz tiszteletére emelt egyházát, s annak György nevű plébánosát.A település, mint a Csaholyi uradalom központja a forgalmasabb helyek közé tartozott és 1467 novemberében már csütörtöki napokon vásártartási joga is volt.Az uradalom legfontosabb települései a családnak is nevet adó ősi központ Monostoroscsaholy, a két vámos révhely, Hidaskocsord és Csenger. Utóbbi ebben az időben már lényegében mezővárosnak tekinthető és a század későbbi évtizedeiben a Csaholyiak birtokközpontja lett. Az 1514. évi parasztháború ismert szabolcsi-szatmári eseményei nem szólnak a Csaholyi uradalom falvairól. Melith Györgyné Csaholyi Anna 1569 tájára tehető halálával a Csaholyi család kihalt.

A XVI. század közepén szinte az egész egykori Csaholyi birtoktest a leányági örökösök: a Malomvízi Kenderes, a Butykai Keszegh, az Eödönffy, a Brebiri Melyth, a Vethéssy, Zoltán, Tárkányi, Nagymihályi Csanádi, a Sulyok, Prépostváry, Jakchy stb. családok kezére került. 1549-ben Nádasdy Kristóf kapott adományt Csaholyi János és Miklós minden jószágára. A Melith családot, illetőleg Csaholyi Anna három fiát, Melith Istvánt, Pált és Pétert a csaholyi és csengeri uradalomban 1568-ban új királyi adomány erősítette meg. A XVII. század szomorú volt a község életében. Az 1605. év Csaholyra is végzetessé vált.Básta György elfoglalta az ecsedi várat és elpusztította a szomszédos Csaholy községet, lerombolta monostorát és a Csaholyiak erődített kastélyát. 1605-től 1814-ig pusztaként szerepelt. 1727-ben Szatmári Bencze Sámuel kapta meg. 1747-ben gróf Teleki Ádám kap benne részjószágot. 1810-ben gróf Teleki, gróf Károlyi, Újhelyi, Szinyei, Vay, Patay, Fay, Pogány, Korda, Sulyok családok voltak az urai. 1812-ben az itteni földbirtokosok meghirdették a Felvidéken, hogy Csaholyt újra betelepítik, mert a műveletlen, beerdősödött határ nem termett.

A telepítési hirdetmény Zemplén, Sáros, Abaúj, Ung megyék lakosai között talált olyan nincstelenek tömegére, akik vállalták a hosszú út fáradalmait és jöttek új hazát keresni. 1812-ben 5 tót család jött a Csaholyi Pusztára. Jelentkeztek a földbirtokosoknál, majd mutatott helyen földbe ásott kunyhót tákoltak maguknak össze. 1813-ban már többen jöttek letelepedés végett, főleg Hardicsáról, Imregről, Hrabócról, Hazslinból, Ladicskóról és még sok más felvidéki faluból.Maksai szerint a falu lakói a középkorban magyarok voltak. Később Csaholy sokáig lakatlan puszta. Szirmay a XIX. század elején még így ír róla: „…most puszta, ez előtt nevezetes helység.

A múlt század közepe táján Fényes Elek már ezt írja: „nem régen népesíttetett meg újra.” Ekkor a lakosság vallási és nemzetiségi megoszlása a következő volt: 353 római katolikus, 223 görög katolikus, 84 református, 18 izraelita. Közülük csak a református vallásúakat tekinthetjük magyaroknak. A római katolikusok minden bizonnyal tótok, azaz szlovákok, a görög katolikusok ruszinok voltak. A lakosság elmagyarosodása gyors ütemben történhetett, a századfordulón ugyanis nagyjából hasonló vallási megoszlásnál már mint magyar falu szerepel, kis százalékú tót „szláv” népességgel. A betelepülés éveiben és még később is sokáig a tót nyelv volt a társalgás nyelve. Az iskolában azonban 1818-tól csak magyarul tanítottak.